A fogyatékkal élők lelki támogatása
Miért van szükség lelki erősítésre?
Egy fogyatékkal élő ember életében nagyon fontos szerepet játszik, hogy milyen viszonyban van saját állapotával, mennyire tudja elfogadni azt és így kihasználni az élet adta lehetőségeket. Ez az attitűd nagyon sokban függ az embert körülvevő környezettől. Az, hogy a család, a munkahely, a barátok mennyire nyitottak, mennyire rugalmasak és támogatóak, alapjaiban határozhatja meg a rokkant személy önértékelését, amelyre az egész élete, életvitele épülhet. Akár születésekor kapta a korlátozottság terheit, akár későbbi élete során baleset, betegség vagy egyéb más ok miatt szerezte, egy korlátozott mozgásképességű ember számára komoly lelki feladat annak a feldolgozása, hogy más, mint a környezetében élők nagy része. (Mai világunk egyébként is torz abból a szempontból, hogy még csak nem is az “egészséges” emberek igényeire, tempójára és kapacitásaira épül, hanem irreális elvárások uralkodnak.)
Az utóbbi csoportnak emellett meg kell tudnia küzdeni a veszteség érzésével, azzal a tudattal, hogy az élete visszavonhatatlanul megváltozott. Az életmód megváltozása értékrendváltozást is von maga után, de – természetesen nem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú lelki út és érzelmi munka révén – ebben az értékrendben kell tudnia magát úgy elhelyezni, hogy az előrevivő legyen.
Sokan egy időre elveszítik szem elől az élet értelmét és szépségeit és ezekhez az alapot jelentő dolgokhoz sokszor nem könnyű egyedül visszatalálni.
A másik meghatározó külső paraméter a tágabb környezet, a társadalom hozzáállása, az idegen emberek reakciói. A mozgássérült embernek el kell jutnia odáig lelkileg, hogy fel tudja dolgozni embertársai néha furcsa, néha zavarbaejtő, néha szívmelengető reakcióit, sőt, hogy alakítani tudja azt az egyes helyzetekben. Sajnos Magyarországon a társadalmi tolerancia igen fejletlen, a gyermekek nem tanulják meg se a családokban, se az iskolában a fogyatékosokkal szembeni viselkedés normáit. Emelkedett és természetesen hosszabb távon megvalósítandó álom, hogy az egyes egyedi eseteken keresztül a társadalom egészének hozzáállása is átalakuljon.
Nem vagy egyedül: lelki tanácsadó szolgálat és sorstársi csoportok
Az eddig leírtak csak nagy vonalakban foglalják össze a mozgássérültekre terhelődő feladatokat, amelyekkel az állapotuk miatt kerülnek szembe. Az ezen kihívásokkal való sikeres szembenézés támogatására jöttek létre a lelki tanácsadó és sorstársi csoportok.
Mindkettő lényege a támogatás, olyan háttér és erőforrások biztosítása, amelyre támaszkodva a rokkant személyek, sokat tehetnek saját mentális egyensúlyuk, lelki egészségük helyreállításáért.
A lelki tanácsadó szolgálat keretein belül pszichoterápiás szakemberek segítenek a sérültnek és szükség esetén családtagjainak, barátainak, segítőinek is. A szakemberek széles kínálatából számtalanféle módszer közül választhatunk, mindenképpen olyant, amely közel áll hozzánk, hiszünk a hatékonyságában. A terápiás beszélgetések lehetnek egyéniek vagy csoportosak, családi körben szervezettek. A kezelés lépéseit és időtartamát a rokkant személy és a terapeuta együtt határozzák meg. A tanácsadó segíthet feldolgozni a megváltozott állapottal járó lelki terheket, az életmód megváltozásával járó kellemetlenségeket, megtanulni a munkahely és a társadalom tagjaival szembeni viselkedést, az érdekek képviseletét.
A sorstársi tanácsadó-támogató szolgálat emberei minden esetben olyan személyek, akik maguk is vagy születésüktől fogva fogyatékosak, vagy tragédián estek át. Ennek révén nem könyvekből tanulták a korlátozott személyekben kialakuló lelkiállapotokat, sérüléseket, a nehézségeket, amelyekkel sajátos életük szembesíti őket, hanem személyes tapasztalatokon keresztül átégve készültek fel erre a szép és nehéz feladatra.
A személyes érintettség, a valós tapasztalatok, a valós élményekkel támogatott együttérzés, illetve a már bejárt út tapasztalatai olyan hitelességet adnak a sorstársi tanácsadók kezébe, amely igen hatékonnyá teheti a munkájukat. Egy sorstárssal való beszélgetés vagy közös lelki munka talán még azok számára is könnyebben elfogadható, akik nehezen találják a kapaszkodókat vagy kiutat a lelki mélypont gödréből. A sorstárs, aki jóval előrébb járva a tapasztalat útján, már bölcsebben és távolabbról látja saját élete eseményeit, mind a fogyatékos személynek, mind a családtagjainak, barátainak hitelesen és pontosan tudja megvilágítani ennek az életnek a sajátosságait (buktatóit és szép pillanatait, gazdagságát is).